Amikor megláttam
ezt a bejegyzést, akkor tudtam, hogy én is ilyen íróasztalt szeretnék a lányomnak. Karácsony előtt próbáltam is venni ilyen asztalt, de akkor nem jött össze, és a keresést fel is adtam. Aztán nemrégen a lányom is "véletlenül" meglátta a képet a piros asztalról (kíváncsi voltam, hogy mit szól hozzá), és elhaló hangon azt mondta, hogy nekem sose lesz ilyen szép íróasztalom...
Több se kellett nekem, rögtön neki is kezdtem újra a keresésnek, és most találtam is egyet nagyon jó áron a vaterán. Meg is rendeltem gyorsan a krétafestéket, és két nap alatt el is készült az asztal átalakítása Réka legnagyobb örömére. Csak egy valakinek nem tetszik az új asztal, az a restaurátor férjem. Kifejezetten csúnyán nézett rám, mert ilyent csak az csinál, aki nem tud szépet csinálni :) Komoly szakítópróbája ez a házasságunknak, de szerencsére túlélte! :)
Ilyen volt:
A régi fogantyú helyére új kerül, ezért a lukakat eltüntettük.
Az első ecsetvonások.
Szárad az első réteg.
A második réteg már teljesen jól fed. És az is látszik, hogy a festéket nem lehet simára kenni, látszanak az ecsetnyomok. Ez engem nem zavar, bezzeg a férjemet....
Egyszerűen papírból vágtam ki a mintát a stencilhez. Nagyon izgultam, hogy nem fog-e a festék a papír alá folyni, de szerencsére jól sikerült.Nagyon kevés festéket használtam, az ecsettel csak pacsmagoltam, és a mintát jól leszorítottam, ott ahol festettem.
Tádáááám:
Összeszerelés.
A helyén.
Maradt még festék... Halkan mondom, de lesz még ennek folytatása. :)
